Egy év alatt 90 százalékkal zuhantak az európai gázárak, az év eleje óta pedig mintegy 50 százalékos volt az áresés mértéke, még úgy is, hogy a múlt héten egy erősen “short squeeze“ színezetű heves visszapattanás zajlott le norvég gázmezők nem tervezett leállását követően. A felpattanás tiszavirág életűnek bizonyult, mutatva az európai gázpiac sebezhetőségét. Rövid távon szélsőséges ármozgások jöhetnek az európai gáztőzsdéken az időjárási körülmények alakulásától függően és a politikai döntéshozók intézkedései nyomán. A harmadik/negyedik negyedévben érdemben élénkülhet a gázkereslet a gazdasági aktivitás fokozódásának köszönhetően, ami felfelé hajthatja a gázárakat, de 4-5 éves távlatban már jelentősen nőni fog a cseppfolyósított gáz (LNG) globális kínálata és számos energiamegtakarítási kezdeményezés valósulhat meg. Ezek eredményeképpen felgyorsulhat az orosz energiahordozóktól való függetlenedés folyamata, és az európai gázárak visszatérhetnek a Covid-19 pandémia előtt jellemző 30 EUR/MWh alatti szintekre.

Nemzetközi gázárak alakulása (USD/ezer köbméter)

Forrás: Bloomberg, turai@, Concorde Értékpapír

A visszapattanást megelőző jókora árkorrekció kisebb részben az enyhébb időjárás velejárója (két-három hetet csúszott a fűtési szezon indulása), nagyobb részben viszont a magas gázárakhoz való alkalmazkodás és a gazdasági aktivitás lassulás váltotta ki: a gyárleállások, a takarékossági intézkedések, a más fűtőelemekre való átállás együttesen mintegy 20 százalékos fogyasztás csökkenést hozott Európában, és a gázfogyasztás globálisan méretekben is mérséklődött az elmúlt évben.

Jelenleg az európai gáztárolók töltöttségi szintje bőven az időszakra jellemző historikus átlag felett áll (75% vs. 56%), miközben az egyesült államokbeli gázexport – a texasi Freeport LNG üzem termelésének helyreállításával valamint a távol-keleti gazdaságok visszafogott felhasználása mellett – alacsonyan tartja az LNG-árakat, aminek jótékony hatását az európai gázfogyasztók is nyilvánvalóan érzik.

A tetemes árkorrekció szemlátomást visszacsalogatta a nagyobb ipari fogyasztókat a piacra. Számos nagy gázfelhasználó cég (pl. a műtrágyagyártó Nitrokémia) újra termelésbe állította üzemeit, ami a gáz iránti kereslet erősödését eredményezte az elmúlt hónapokban.

Nyugat-európai ipari gázkereslet (millió köbméter/nap)

Forrás: GS

Egyelőre semmi nem utal arra, hogy az európai gáztárolók töltöttsége csökkenésnek indul a közeljövőben (idén nyáron aligha, hacsak nincs az orosz vezetékes gázellátást vagy a tengerentúlról jövő LNG szállításokat illetően további kedvezőtlen fordulat). Jóllehet a kereslet élénkül, de a kínálat lépést tart vele. Üzemzavarok természetesen előfordulhatnak, amik ideig-óráig feltornázhatják az árakat, de a piac most többé-kevésbé egyensúlyban van. Igaz, 30 EUR/MWh alatti gázárakon már alig születtek kötések az európai gáztőzsdéken, mutatva a várakozások irányát (a meghatározó európai gáztőzsdék a holland TTF, a brit NBP, a német NCG és az osztrák VTP).

A korábbi magas gázárak ösztönözték az olcsóbb szén használatot az áramtermelésben, de a gázárak összeroppanása után a folyamat megfordult. Véleményünk szerint a szén felhasználásról gázra történő visszaállás mindaddig folytatódhat, amíg a gázárak az 50-60 EUR/MWh alatti tartományban tartózkodnak. Ezzel együtt egy-egy tűzforró nyári napon könnyűszerrel kialakulhat olyan mértékű többlet az áramtermelésben (még ha nem is fúj a szél Németországban), amit a kereslet csak negatív árak mellett lesz hajlandó abszorbeálni, és ami egyúttal az elmúlt időszakban rendkívüli változékonyságról tanúbizonyságot adó gázárakat is a mélybe lökheti.

A piaci folyamatok megértéséhez látni kell, hogy Európában rohamosan terjednek a különböző támogatásokban részesülő, olcsón üzemelő, ezáltal – az úgynevezett “merit order” szerint – átvételkor helyzeti előnyt élvező megújuló energiaforrásokra (nap, szél) épülő erőművek, ami óhatatlanul a földgáz iránti kereslet és gázár csökkenésével jár. Ráadásul, mivel a csúcsidőszakban és azon kívül könnyen szabályozható földgázüzemű kiegyenlítő áramtermelő erőművek és átviteli kapacitások nem tartanak lépést a megújuló forrásokra épülő erőművekkel borítékolni lehet az egyre gyakoribb szélsőséges ármozgások előfordulását időjárási körülményektől függően. Különösen igaz ez idehaza, ahol mintegy 4857 MW fotovoltaikus erőmű kapacitás jött létre az elmúlt 10 évben (ebből 3003 MW 50KW és a feletti beépített teljesítőképesség), ami a következő években összességében elérheti akár 8500 MW-ot, és már most a hazai villamosenergia-rendszerben működő minden erőmű teljes beépített teljesítőképességének mintegy 40 százalékát adja, de a napelemparkok kapacitáskihasználtsága éves átlagban mindössze 10 százalék. Figyelemre méltó viszont az a tény, hogy a hazai naperőművek termelésének részaránya májusban a magyarországi összerőművi termelésen belül 21 százalék, illetve az áramfogyasztásban 15 százaklék volt, szemben a gáztüzelésű erőművek 19 és 14 százalékos részarányával.

Magyarországi naperőművek összesített beépített kapacitása (MW)

Forrás: Mavir, MEKH

A holland TTF határidős árgörbe jelenleg számottevő téli kockázati prémiumot tartalmaz a legközelebbi, júliusi (front havi) tőzsdei árhoz képest. A 6-havi TTF kontraktusok ára jelenleg 60 EUR/MWh körül mozog, míg a júliusi lejáratra 32 EUR/MWh az ár. Feltehetően az a piaci szigorítás (fokozatos betárolási kényszer), amelynek végső soron meg kellene emelnie a 2023 végi TTF árakat, a téli kockázati prémiumot is magasan fogja tartani. A betárolás önmagában árfelhajtó, de adódhatnak olyan nyári napok, amikor rendkívül alacsony árak alakulnak ki, amely átmenetileg ösztönözheti a gázfelhasználást és a tárolói kivételeket, de arra nem fogadunk, hogy az európai gáztárolók töltöttségi szintje érdemben apadjon a nyári hónapok folyamán.

Pusztán intuitív alapon azt állítjuk, hogy a jelenlegi piaci körülmények között a holland TTF gázáraknak legalább kétszeresére kell emelkednie ahhoz, hogy megszüntessen mindenfajta késztetést a szén-gáz helyettesítésére, és hogy az ipari kereslet további élénkülését megfékezze. Könnyű belátni, hogy minél később kezdenek emelkedni a gázárak, annál nagyobb kereslet rombolásra lehet szükséges ahhoz, hogy a tavalyi évhez hasonlóan október végére a tárolók 90 százalékos telítettséget érjenek el, ahogy azt a tavaly életbe lépett rendeletek előírják (az EU/2022/2301 rendelet meghatározza azokat a közbenső gáztároló feltöltési célokat, amelyeket az uniós országoknak 2023-ban teljesíteni kell ahhoz, hogy 2023. november 1-jére elérjék a kötelezően előírt 90 százalékos gáztárolási célt).

Nyugat-európai gáztárolók töltöttségi szintje (milliárd köbméter)

Forrás: GS

Az európai gázkitermelés az elmúlt 20 évben a 2001-es szint harmadára esett vissza főleg a holland (Groningen) gázmezők kimerülése miatt, így a kieső termelést szükségképpen a megnövekedett import pótolja. Az EU összesített LNG-import kapacitása 155 bcm/év (114 mt). A kapacitás viszont nem egyenlően oszlik meg: 40 terminál az Ibériai-félszigeten található – amely nem kap közvetlen orosz gázt csővezetéken, és korlátozott az összeköttetése Európa többi részével. Németország a tavalyi ársokkot követően 7 úszó-terminál (FSRU) telepítéséről döntött 2023 végéig, amiből 3 már megkezdte működését. A remények szerint a mintegy 16,2 millió tonna/év, azaz 22 Bcm/év új importkapacitás várhatóan az ország két éve még mintegy 46 milliárd köbmétert kitevő orosz vezetékes gázimportjának csaknem felét váltja majd ki. Tavaly Oroszország összesen 45 milliárd köbméter LNG-t exportált, és ha ez a mennyiség akárcsak 10 százalékkal csökkenne, az nagyjából 20 százalékkal emelné meg rövidtávon az európai gázárakat a számításaink szerint. Összességében az EU teljes gázfelhasználásán belül az orosz vezetékes gáz részesedése jelenleg 10 százalék alatti, de jövőjét jelentős bizonytalanság övezi.

Feltételezve, hogy az EU felé áramló orosz vezetékes gáz az év hátralévő időszakában marad az eddigi szinteken, az Európába irányuló szállítások 45 százalékkal (azaz több mint 35 milliárd köbméterrel) eshetnek vissza 2023-ban 2022-hez képest. Az európai gázárakat természetesen villámgyorsan felhajtaná a maradék orosz vezetékes gáz és az LNG-szállítások (utóbbi évi kb. 15 milliárd köbméter) teljes és hirtelen történő kiesése, noha ennek valószínűsége meglehetősen csekély, és hatása a fokozottabb alkalmazkodási hajlandóság miatt vélhetőleg már nem volna olyan jelentékeny, mint akárcsak egy évvel ezelőtt.

Az európai gázimport alakulása

Forrás: ENTSO-G, https://transparency.entsog.eu/#/map

A beszerzési források alakulása mellett felfelé mutató kockázatok mutatkoznak a gázárakra a vízenergia-termelés elégtelensége miatt. Az Alpokban lévő hófelhalmozódás idén télen rendkívül alacsonynak bizonyult, bár az is igaz, hogy hó helyett rengeteg eső esett a hegyekben, és a víztározók megteltek. Az EU-27 országok úgynevezett víztározói statikus töltöttség és a folyóvizekben megkötött dinamikus energiapotenciál tekintetében azonban rosszabbul áll 2020-hoz és 2021-hez képest.

EU-27 országok tárolói vízkészletet és folyóvizekben lévő energiapotenciálja

Forrás: turaij@

Mármost az nem kétséges, hogy az európai gázpiac továbbra is rendkívül érzékeny és sérülékeny marad az LNG-ellátási, valamint az atomenergia-termelésben előforduló esetleges zavarokra, különösen akkor, ha azokra a nyár végén vagy télen kerül sor, amikor a piacoknak kevés idejük marad az alkalmazkodásra. Egy ilyen esemény jelentős kilengést okozna a gázárakban, a piaci hozamok azonnal emelkednének, és a gazdasági aktivitás is fékeződne. Ezen kockázat mellett Brüsszelnek a nagy vállalati fogyasztókhoz intézett azon kérése, hogy ne újítsák meg az LNG-megállapodásokat az orosz beszállítókkal, ellentétes az európai felhasználók érdekeivel, mivel az ellátás meglehetősen ingatag alapokon áll, az érvényben lévő szerződések pedig több évre szólnak. Az energiatermelő cégek általában hosszú távú (5-10 éves) szerződéseket kötnek az energiakereskedőkkel (az LNG-üzemek létesítésekor), de nem ritkák az ennél még hosszabb futamidőre szóló átvételi megállapodások sem), kivédve ezzel a tőzsdei és a nagykereskedelmi árak ingadozását.

Fontos tudni, hogy jelenleg sem az orosz vezetékes gázra, sem az LNG-re nincs érvényben szankció Európában, csupán önkorlátozó lépések történtek az európai országok részéről, illetve az oroszok saját maguk döntöttek arról, hogy leállítják a vezetékes gáz szállítását egyes vezetéken keresztül Európa felé (pl. Ukrajnán keresztül jövő gáz nagy részét, a Yamal-Europe és az Északi-Áramlat I. vezetékek esetében teljes mértékben, míg az Északi Áramlat II. egy szakaszát felrobbantották a Balti-tenger alatt, és érdemes észben tartani azt is, hogy Oroszország 2019 végén aláírt ötéves tranzit szerződés Ukrajnával 2024 decemberében lejár). De még abban az esetben is, ha Európa rendeleti úton korlátozná az orosz LNG behozatalát, Oroszország pedig úgy döntene, hogy válaszul leállítaná a teljes LNG exportját Európa felé, a kieső kínálat egy része más import forrásokkal helyettesíthető lehetne a „szuper diverzifikált” piacon (vezetékes gáz Algériából és Norvégiából, LNG USA-ból és Katarból), még akkor is, ha ez potenciálisan az átlagos beszerzési idő meghosszabbításával járna. Az oroszok amúgy a 31,5 milliárd köbméter kapacitású TurkStream-et (TS) jelenleg is igyekeznek “telenyomni” gázzal, míg például az MVM-nek csak éves 4,5 milliárd köbméter importra van 15 évre szóló szerződése velük (amit 2021 szeptemberében szignóztak), de Európába bejöhetne akár 8,5 milliárd köbméter gáz is a TS-en keresztül.

Orosz vezetékes gázszállítások volumene Európába (milliárd köbméter)

Forrás: S&P Global Commodity Insights

Árelőrejelzés

Az IEA szerint a globális gázkereslet idén összességében változatlan marad 2022-höz képest. Az ázsiai csendes-óceáni térségben és a Közel-Keleten várhatóan meglóduló kereslet ellensúlyozhatja az Európában és Észak-Amerikában várható fogyasztás visszaesését. Ázsiában a gázigény az előrejelzések szerint közel 3 százalékkal nő 2023-ban, aminek Kína és India lehet a fő mozgatórugója. Az előrejelzések szerint Kínában a gázkereslet 2023-ban több mint 6 százalékkal nőhet, amit a potenciálisan magasabb ipari gázfelhasználás hajthat.

Kínai ipari gázkereslet alakulása (milliárd köbméter/év)

Forrás: CQPGX, GS

A Közel-Keleten az EIA előrejelzése szerint idén 2 százalékkal bővülhet a gázkereslet, aminek hátterében Irán és Szaúd-Arábia magasabb gázigénye állhat. A 2022-es erőteljes növekedés után a gázkereslet Észak-Amerikában várhatóan 2 százalékkal csökken az alacsonyabb fűtési igény, villamosenergia-termelés és ipari felhasználás következtében. A fejlett európai gazdaságok gázkereslete az előrejelzések szerint ugyancsak csökkenni fog (minimum 3 százalékkal) a gyorsan bővülő megújuló energiatermelés súlya miatt. Az ipari gázfelhasználás viszont várhatóan közel 5 százalékkal fog élénkülni az alacsonyabb gázárak jótékony hatása miatt, és főképp az év második felében. Ezzel szemben a lakossági és kereskedelmi kereslet 2023-ban várhatóan 4 százalékkal zsugorodik.

Mindent egybevetve, egy átlagos 2023/24 téli hőmérséklet feltételezése mellett a keresletnek az alacsonyabb gázárakra adott válasza meg fogja bontani a jelenlegi piaci egyensúlyt (szűkíti a kínálatot), amelynek nyomán kialakulhat egy gázárrali a harmadik/negyedik negyedévben. Az európai gázárak pedig visszaugorhatnak a 60-70 EUR/MWh körüli magasságokba (szemben a múlt télen jellemző 80 EUR/MWh árral), ahol viszont a termelők már késztetést érezhetnek lefedezni a jövő évi termelésüket, leszorítva az árakat. Extra meleg nyár esetén a hűtési igény kielégítéséhez szükséges többlet villamosenergia-termelés többlet keresletet támaszthat a gáz iránt, még akkor is, ha elvileg hatalmas naperőmű-kapacitás áll rendelkezésre, míg egy szórással hidegebb téli időjárás – a számításaink szerint – akár 7-10 százalékkal alacsonyabb töltöttségi szintet és még magasabb árakat eredményezhet. Látni kell, hogy az Európába irányuló orosz gázszállítások volumene körülbelül 100 milliárd köbméterrel csökkent 2021 nyara óta, miközben csak a globális LNG-termelési kapacitás 28 milliárd köbméterrel nőtt ugyanezen időszak alatt.

AZ EURÓPAI GÁZTÁROLÓKAT LEGKÉSŐBB ŐSSZEL FEL KELL TÖLTENI 90 SZÁZALÉKIG, HA TETSZIK, HA NEM.

Ha a gázárak újra az egekbe szöknek és ragadósnak bizonyulnak, annak következményeit a jelentős és (a bejelentett energiazabáló fejlesztéseknek köszönhetően) minden bizonnyal növekvő energia importra szoruló magyar gazdaság is meg fogja érezni: minden más tényező változatlansága esetén tovább romolhat a cserearány és a versenyképességünk, nyomás nehezedhet a külgazdasági mérlegre és a forintra, ráadásul mindez pont akkor, amikor a költségvetés helyzete ingatag, és igencsak kétséges a remélt uniós források belátható időn belüli megérkezése.

Természetesen számtalan körülmény hathat a magas gázár-forgatókönyv bekövetkezése ellen, úgymint:

• ha az euróövezet 2023-ra várt GDP-növekedése elmarad a várttól, és az energia intenzív ipari fogyasztók gáz iránti keresletének fellendülése késedelmet szenved;
• hasonló forgatókönyv állna elő, ha a kínai LNG-import fellendülése csak fele olyan erős lesz, mint amit a piac jelenleg vár;
• az orosz vezetékes gáz újraindulása (alacsony valószínűség) szintén gázár csökkentő hatású volna;
• a szabályozói környezet változékonysága és általában véve vert szigorodása dezindusztrializáció hatású, az EU direktívák a gázfelhasználás visszaszorítását és az energiahatékonyság fokozását célozzák.

Közismert, hogy az EU-tagokat képviselő Európai Parlament és a Tanács tárgyalói március végén megállapodtak abban, hogy 2030-ra a 27 országot tömörítő EU kötelezettséget vállal arra, hogy energiájának 42,5 százalékát megújuló forrásokból, például szél- és napenergiából szerzi be, amelyek aránya potenciálisan akár 45 százalék is lehet. Jóllehet az EU Parlamentjének és az EU-tagországoknak még jóvá kell hagyniuk a megállapodást, hogy törvényi erővel bírhassanak, a szándékok eléggé egyértelműek. Az EU eddigi célja 2030-ra éves átlagban a 32 százalékos megújuló energia részarány elérése a jelenlegi 20-22 százalékról. A megújuló energia-célok jelentősége az orosz ukrajnai invázió óta nőtt meg, mivel az EU 2027-re szeretné elérni az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének megszüntetését – és ezt elsősorban helyben előállított, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energián keresztül kívánja megvalósítani. Az új klíma és energia függetlenségi célok eléréséhez hatalmas beruházásokra lesz szükség a szél- és naperőművekbe a megújuló gázok termelésének növelése, valamint az európai villamosenergia-hálózatok megerősítése és a több tiszta energia integrálása érdekében. Az Európai Bizottság szerint 2030-ig mintegy 113 milliárd euró befektetésre volna szükség a megújuló energia és a hidrogén alapú energiainfrastruktúra fejlesztéséhez, ha az EU-országok valóban fel akarnak hagyni az orosz fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával

A fenti célok kellően nagy ívűek ahhoz, hogy a brüsszeli döntéshozókat lázban tartsák. A megújuló energiaforrásokra való erőltetett átállás azonban kétségkívül kulcsfontosságú, ha az EU valóban el akarja érni az éghajlatváltozással kapcsolatos céljait, beleértve azt a jogilag kötelező erejű célt, hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok nettó kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az orosz fosszilis energiahordozóktól való teljes függetlenség elérése azonban mind pénzügyi, mind a technikai kivitelezhetőség oldalról kérdéseket vet fel. Valós és az átállást hosszú távon támogató ösztönzők, illetve a finanszírozásban érdekeltek (részvényesek, hitelezők) egyetértése nélkül erősen kétséges, hogy Brüsszel (leginkább politikailag vezérelt) ebbéli szándéka egyáltalán célt ér, hacsaknem az oroszok maguk kényszerítik mielőbbi cselekvésre Európát súlyos retorziók kilátásba helyezésével. Az igazat megvallva ugyanakkor nehéz megindokolni, hogy pusztán politikai okokból kifolyólag miért állna az oroszok érdekében az európai piac és a kiépített infrastruktúra végleges feladása. Egy ilyen lépés tovább növelné Oroszország kiszolgáltatottságát a nehezebben elérhető ázsiai és harmadik országbeli piacok felé, nem beszélve arról, hogy az ellátásukra való berendezkedés hatalmas többletkiadásokkal járna, és rövid távon semmiképpen nem pótolná a kieső európai szállításokat.

Európának viszont fel kellene ismernie, hogy az energiaellátás biztonságának, a gáz beszerzési források kellő mértékű és stabil diverzifikációjának megteremtése, az olcsó energia biztosítása, a megfizethetőség és versenyképesség megőrzése, valamint a klímacélok teljesülése egy időben kivitelezhetetlen, ezek legalább egyikéből engedni kell.

Európa az elmúlt években az úgynevezett „kiegyensúlyozó” piaci státusza miatt, a növekvő ázsiai kereslet és a szűkösebb LNG-kínálat közé szorult. Az a feltételezés, hogy az európai vevők ár alapján válogathatnak a gázforrások közül, egy tévhit. A gáz ára ugyanaz, függetlenül attól, hogy melyik irányból érkezik (a tengerentúlról cseppfolyós formában érkező LNG-t is visszagázosítják, úgy kerül betáplálásra az európai nagynyomású vezetékrendszerbe), legfeljebb a szállítások megbízhatósága és a termelőknek jövedelmezősége (a befektetett tőkére vetített megtérülése) lehet különböző az eltérő adottságok miatt (földrajzi távolság a felvevő piacoktól, könnyebb vagy nehezebb geológiai és kitermelési feltételek, más készlet nagyságok és alkalmazott technológia, szállítási infrastruktúra és útvonalak, stb.).

Ami a középtávú kilátásokat illeti, úgy véljük, hogy a viszonylag rövid életűnek gondolt őszi/téli gázárralit követően ismét délnek vehetik az irányt a gázárak a megújuló energiatermelés további növekedése miatt. A fokozatosan kiépülő megújuló energiaforrásokra támaszkodó áramtermelő kapacitások egy erőteljesebb globális gázkereslet-bővülés árfelhajtó hatását is képesek lehetnek ellensúlyozni. A fogyasztók és importra szoruló országok számára az is jó hír, hogy az európai gázárak csökkenő trendje 2025-től kezdve előreláthatólag tovább folytatódik, mivel számottevően bővül a globális LNG-kínálat az új amerikai és katari létesítményeknek köszönhetően. Az új kapacitások fokozatosan ellentételezik majd az orosz exportban tapasztalt kiesést. Várakozásunk szerint a növekvő globális LNG-kínálat és az úszó fogadó kapacitások bővülése tartósan 30 euró alá vezethetik a TTF gázárakat, bár kezdetben arra fogadnánk, hogy a szénről gázra történő átállás átmenetileg aládúcolhatja azokat, azonban ez a hatás 2026-ra már végleg lecsillapodhat, ahogy a globális LNG-kínálat felülmúlja a kereslet bővülésének ütemét (a már bejelentett és jóváhagyott egyesült-államokbeli és katari kapacitásbővítő projektek együttesen több mint 60 százalékkal, azaz várhatóan 258 milliárd köbméterrel növelik 2028-ig a globális LNG kapacitásokat). Mindez persze korántsem triviális kimenetel. A következtetéseink a feltevések igazsága esetén is csak valószínűsítik a konklúziónkat, de semmi esetre sem bizonyítják.

(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2023. június 19-én. Borítókép: zsanai gáztározó, forrás: REUTERS/Szabó Bernadett)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.