2020 a történelemkönyvekbe immár biztosan a koronavírus járvány éveként fog bevonulni. Természetesen a világgazdaság és a tőkepiacok se mentesülnek a hatásai alól, azonban egyelőre lehetetlenség nagyobb pontossággal megbecsülni a károk nagyságát. Mi az ami egyelnőre látszik és megállapítható? Hol fájt eddig a leginkább és hol kevésbé?

A koronavírus járvány a trivialitáson túlmenően a modern piacgazdaságnak tekintett, szolgáltatási szektor dominancián alapuló modellre mérte a legnagyobb csapást a jelek szerint a fejlett világban. A gyakorlatban ez a turizmustól a vendéglátáson át az éttermi fogyasztásra, de fodrászokra és még sok mikro- és kisvállalkozásra ugyanúgy igaz, akik ma már jellemzően a GDP többségét adják. Ezzel összefüggésben a gazdasági kár kettős: egyrészt nagyon sok a végleg elsüllyedt gazdasági kár (a vírus után nem fogunk kétszer annyit menni fodrászhoz, vagy kétszer annyit nyaralni), másrészt a szolgáltatószektor cégeinek döntő része elenyésző likvid működési tartalékkal rendelkezik, hiszen „a munkájából él”, vagyis ami bevétele van mondjuk egy szépségszalon működtetése során, azt ki is veszi, hogy életvitele fenntartására költse. Ebben az értelemben a tőzsdei cégek, illetve azok árfolyamának alakulása csak a jéghegy csúcsa, az igazán komoly gazdasági károk nem a viszonylag jobban felkészült nagyvállalatoknál, hanem a hónapról hónapra élő, de a gazdasági teljesítmény többségét adó mikro- és kisvállakozásoknál csapódnak le. Ennek a középtávú (12-18 hónapos) hatása egyelőre megbecsülhetetlen.

A mostani piaci környezet befektetői szempontból legnehezebb aspektusa a portfolió diverzifikáció kiegyensúlyozó hatásának drasztikus legyengülése. Alapesetben egy jól kibalanszírozott, kötvényekből, részvényekből, nyersanyagból álló vegyesportfolió robusztus és jóval alacsonyabb volatilitású portfolióteljesítményre volt képes a múltban, azonban ez megváltozni látszik. A jelenlegi hozamkörnyezet önmagában is kockázatossá tette a kötvénybefektetéseket, mivel a jelenlegi nominális szintekről a kamatszint hosszútávon biztosan fölfelé fog menni. Ehhez érdemes még hozzávenni, hogy mind az USA, mind az EU a költségvetési korlátok és tabuk ledöntésével próbálják megfogni a gazdasági kár tovagyűrűzését, ez pedig a költségvetési deficitek elszállásához és a deficitek finanszírozási igényének megugrásához fog vezetni. Ez inflációban és magasabb kamatokban ölt testet, tehát most egy kötvénybefektetés önmagában is jelentős tőkejellegű kockázatot hordoz. Másrészt viszont a jelenlegi részvénypiaci esés „megoldotta” az elmúlt évek legkomolyabb dilemmáját a tőzsdéken: nevezetesen a várható éves átlagos hozamok a fejlett piacokon a nulla közeli szintről önmagában az esés miatt is megemelkedtek 5-6%-ra. A fenti logika paradox módon a részvénypiaci „érzékelt” kockázatosság növekedésével egyenesen arányosan a részvénysúly emelése felé tolná el az embert, miközben az intuíció pont a kötvények felé terelné a portfoliókat. Ezzel együtt a hosszútávon gondolkodó befektetők számára határozottan a részvény eszközosztály lehet a nyerő a jelenlegi, de még inkább 20-30%-kal alacsonyabb szintekről. Fontos azonban a fokozatosság, mivel szinte biztosan nem érte el még a részvénypiaci áresés alját – amit egyébként se fog senki eltalálni -, ezért egy évre időben szétosztva 4-5 részre érdemes most befektetni friss részvénypozíciókba.

Szerződéstípustól függően milyen tanács adható az egyszeri díjas, vagy rendszeres díjas megtakarítási biztosítással rendelkező ügyfelek számára? Folyamatos díjas szerződéssel, rendszeres befektetési programmal rendelkező ügyfelek számára ugyanazt lehet elmondani, mint eddig: fizessék a díjat, utalják a pénzt minden hónapban rendszeresen, ez a legtöbb és legjobb, amit időskori önmagukkal tenni tudnak most, és egyébként bármikor. Nagyobb összeg egybeni befektetésén gondolkodó ügyfelek számára tanácsként a türelem és fokozatosság a legfontosabb. A következő 18 hónapban – a jelenlegi várakozásaink szerint jövő tavasszal – olyan tartós piaci mélypontot érhetnek el a részvénypiacok, ahol bevásárolva akár egy egész élet nyugodt anyagi biztonságát meg lehet alapozni egy-két okos döntéssel. Aki viszont nem akar kockáztatni időzítéssel, annak pedig azt ajánljuk, hogy ugyanezen az időtávon több egyenlő részletben fektesse be az erre szánt pénzét a részvénypiacokon és szinte biztosra veheti, hogy 5-10 év múlva utólag sem fogja megbánni a döntését.

Daróczi Dávid

Director of Asset Management